Alapvetően hamis dilemmát állít fel az a hazánkban legkésőbb a rendszerváltás óta meghatározó kérdésfeltevés, hogy nagy államra vagy kis államra van-e szükség. A költségvetési kiadások mértéke és szerkezete önmagában nem sokat árul el egy állam működésének hatékonyságáról. A világ sikeres, irigyelt államai között ugyanúgy találunk „kicsiket” (például Szingapúrt, Svájcot vagy Írországot), mint „nagyokat” (például a skandináv államokat, Finnországot vagy Kanadát), és ugyanez igaz a gyengén teljesítő államokra is (például Bulgária vagy Brazília). Ennek elsődleges magyarázata az, hogy egy „nagy” és egy „kis” állam is nagyon sokféle feladatot elláthat. Az állam kiadási szerkezetét és az erőforrások elosztásának hosszú távú trendjeit mindig megszabja az adott korban uralkodó és hosszú távon szükségszerűen változó államfelfogás, az adott ország történeti tradíciói, társadalmi folyamatai és természetesen a gazdaság mindenkori állapota. Egyáltalán nem mindegy az, hogy egy állam pontosan mit vállal és azt hogyan hajtja végre a rendelkezésére álló forrásokból. Az állami szerepvállalás kiterjedtsége és intenzitása éppen ezért nem határozható meg aranyszabályok szerint, előre meghatározott recept alapján. A hatékonyság nem pusztán a források és kiadások nagyságában mérhető, hanem abban is, hogy az egyes alrendszerek miképpen képesek ezekből társadalmi jólétet, gazdasági versenyképességet és közbizalmat generálni.
Nem véletlen, hogy az elmúlt évtizedek nemzetközi társadalomtudományi irodalmában az állam puszta mérete helyett az állam működésének hatékonysága került a középpontba. Vagyis a kulcskérdés valójában az, hogy az állam hogyan képes valódi hatékonysággá fordítani a rendelkezésére álló anyagi, emberi és intézményi erőforrásokat: miként alakítja át a költségvetési ráfordításokat kézzelfogható közszolgáltatássá, majd ezekből mérhető társadalmi és gazdasági előnyökké.
Éppen ezért az alábbiakban nem az állam ideális méretéről vagy kívánatos kiadási szerkezetéről lesz szó. Az egyes alrendszerek hatékonyságának mintázataiból persze implicit módon az is kiolvasható, hogy adott prioritások esetén hol lenne szükség a sorok átrendezésére, és hová kell több erőforrást biztosítani (más alrendszerektől elvonva). Az elemzés célja ugyanakkor az állami tevékenységek hatékonyságának objektív, adatalapú értékelése öt kiemelt területen: az egészségügyben, a közlekedésben, a közbiztonságban, az oktatásban és a gazdaságfejlesztésben. Ezek egy része a szakmapolitikai narratívák és a tágabb közbeszéd gyakori témái közé tartoznak, más részük viszont az állampolgárok életminőségére vannak nagy hatással.
A tanulmányban alkalmazott, ráfordítás-teljesítmény-eredmény alapú módszertan sztenderdizált alkalmazása minden alrendszer esetében lehetővé teszi az adatalapú összehasonlítást, ami a későbbi szakpolitikák teljesítményalapú értékelése számára is szilárd alapot biztosít. Az állam hatékony működését minden olyan feladatellátási területen meg lehet vizsgálni, ahol az államnak kizárólagos vagy döntő szerepe van az erőforrások biztosításában és az adott alrendszer működési feltételeinek meghatározásában.
Az Egyensúly Intézet elemzése a hatékony államról olyan fogalmi apparátussal mutatja be a magyar állam kiadási szerkezetét, amely a szakértők számára is új összefüggések felfedezésének lehetőségét tárja fel, és egyúttal a téma iránt csak felületesen érdeklődők számára is rávilágít a közpolitikák preferenciájára és a közkiadások időbeli változásaira.